A neves orvosprofesszor élete 93. évében írta meg és adja közre ezt a könyvet. Visszatért a kezdetekhez: legkorábbi emlékeit hozza felszínre a hagyományos magyar világot betemető évtizedek rárakódott rétegei alól. Könyve nemcsak bensőséges, néhol fájdalmas lírájával, “a gyermekkor mézé”-t megcsillantó és megízleltető bájos részleteivel és a szeretet múlhatatlanságát tanúsító hűségével varázsol el, hanem egyszersmind értékes forrása lehet a nemesi eredetű történelmi középosztály jobb megismerésének. Az olvasó amellett, hogy bepillanthat a hajdani vasi úrilakok, a gondosan számon tartott rokonsági kapcsolatok, a sokszor napi rendszerességű vizitek, a házi alkalmazottak és a régi falusiak, a nagy becsben tartott háziállatok, a lovaglások, a karácsonykor a városon átsuhanó lovasszánok kulisszái közé, a szerző soraiban a létezés számos nagy kérdésével is szembesülhet. Magyar Nyugat Könyvkiadó 2019

Szerzetesi gazdálkodás alatt általában a monasztikus és a remeterendek gazdálkodását értjük, amelyek maguk is sokat foglalkoztak a gazdálkodás kérdéseivel. Nem ilyen világos a helyzet a koldulórendeknél, amelyek a 13. századi indulásukkor többek között éppen a monostori birtokokat bírálták és a szerzetesi szegénység új, közösségi felfogását képviselték. Számukra nem a birtokok, hanem a társadalmi kapcsolatrendszer biztosította a megélhetéshez szükséges stabilitást. Az anyagiak előteremtésére többféle lehetőség volt, a szó szerinti értelemben vett koldulástól a társadalom legfelső rétegétől származó rendszeres támogatásig. A városiasodott Nyugat- és Dél-Európában a koldulórendek természetes közegévé vált a város, megélhetésük fő forrása a polgárság alamizsnája volt. A kevésbé városiasodott területeken – amilyen a középkori Magyar Királyság is volt – más rétegek, például a nemesség, jóval nagyobb szerephez jutottak, ami befolyásolta a szerzetesek megtelepedését és gazdálkodását is. Kelet-Közép-Európában az uralkodó szintén fontos szerepet játszott. A kötet a koldulórendekkel kapcsolatos gazdasági jellegű adatokon keresztül mutatja be, hogy az egyes rendek miként igyekeztek megteremteni hivatásuk gyakorlásának gazdasági hátterét, az évszázadok folyamán a külső és a belső feltételek, a társadalmi és a gazdasági környezet változása miképpen módosította stratégiájukat. Martin Opitz Kiadó 2018

Akik lerakták az aknákat, még évtizedek múltán is meglepetten vizsgálják érdes kezüket; a háború láthatatlan volt, attól tartanak tehát, hogy a győzelem is láthatatlan lesz. Az erek kidagadnak, az ujjak reszketnek. Mit művelt e kéz? Üres maradt, nincs egyetlenegy személyes történet sem, amit tovább lehetne adni az utókornak. Meglepetten egymásra néztek és megkérdezték: miről szólt az életük tulajdonképpen? Miért múlt el olyan gyorsan az idő? A modern haditechnika gúnyt űzött a háborúból, fütyült a hősökre. Kézitusa sem volt. Nem ilyen győzelmet akartak. Végel László regénye Újvidéken, a NATO-bombázások alatt született. A légitámadások és a háború véget ért, majd a politikai rendszer is megbukott. Mégis az író kérdései és töprengései időszerűbbek, mint megírásuk idején.

Szerzőről: Végel László (1941) Jugoszláviában született, Szenttamáson. Kossuth-díjas regény- és drámaíró, esszéista. Noran Libro Kiadó 2016

Az 1938. november 2-án aláírt első bécsi döntés, majd az 1939. márciusi magyar katonai akció következményeként a történeti Kárpátalja területe ismét Magyarország része lett. Bár az új állapotokat rögzítő törvénycikk a Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai területekről beszélt, Fedinec Csilla kötete rámutat: a sok szempontból köztes térnek számító, összetett nyelvi és etnikai bonyodalmakkal szembenéző régióban nem fogadta egyöntetű lelkesedés a két évtizedes szünet után visszatérő magyar közigazgatást.

Ám a történész nem csupán a részletesen bemutatott történeti-politikai eseményekre koncentrál. Könyvéből kiderül az is, létezett-e kárpátaljai szellem, és ha igen, azt mi képviselte leginkább: a fenyőerdőkkel borított romantikus hegygerincek, a gazdag történelmi emlékekkel rendelkező városok, a magyar őstörténet kultikus pontja: a Vereckei-hágó, a terület sokrétű utóbb szinte mind egy szálig halálba küldött zsidó lakossága, netán a leghűségesebb nemzet, azaz a ruszinok közössége, akik sohasem kaphatták meg a nekik ígért autonómiát. Fedinec Csilla forrásokban gazdag és olvasmányos kötete számos olyan eseményt és történetet tárgyal, amelyeknek hatásai a jelenbe nyúlnak, bizonyítva ezzel, hogy háromnegyed évszázaddal az események után még mindig vannak feltáratlan és kibeszéletlen fejezetek történelmünkben.

Fedinec Csilla 1968-ban született Beregszászon. Az Ungvári Állami Egyetemen diplomázott, az 1990-es években ugyanitt oktató. PhD-fokozatát 1996-ban szerezte a Magyar Tudományos Akadémián. 2002-től a budapesti Teleki László Intézet Közép-európai Tanulmányok Központjában dolgozott. Jelenleg az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének tudományos főmunkatársa. Jaffa Kiadó 2015

Tisza István személyéről és életművéről a legutóbbi időkig a haladó kortársak és utókor kliséi élnek a köztudatban. Jellemző, hogy bár már elég sokan tudják, hogy ellenezte a háborút, közkeletű panel az, amely Tisza Istvánt mégis a háborús fanatizmussal azonosítja. Személye az ú.n. progresszív szemlélet számára még ma is mintegy a feudális Magyarország megtestesítője, holott aligha volt nála végiggondoltabban klasszikus liberális (szabadelvű) politikus. Tisza István a valóságban a szélsőséges, a radikális eszmék, a mindent ígérgető illúziós politikusok és értelmiségiek ellenfele volt – de mindig jogállami keretek közt és szenvedéllyel áthatott szellemi eszközökkel. Szenvedélyesen szerette hazáját, a történelmi Magyarországot, amelyért minden célszerű lépésre – tehát a folyamatos reálpolitikára (megalkuvás) is hajlandó volt. Egész életműve a veszélyeztetettség tudatában alakult, s az egykori kedvező dualista magyar nemzeti pozíció fenntartását szolgálta. Hívő keresztyénként a személyesen is vállalt szociális gondolat is áthatotta. Kevés nálánál őszintébb híve volt az önkormányzatiságnak. KKETTK Közalapítvány Kiadó 2018

Az 1938. november 2-án, a bécsi Belvedere palotában kihirdetett első bécsi döntéssel Magyarország 11 927 négyzetkilométernyi területet, Szlovákia és Kárpátalja déli, főleg magyarok lakta határsávját kapta vissza Csehszlovákiától. A visszacsatolást követő ellentmondásokkal terhes időszak – a felvidéki „magyar idők” – mindezidáig nem lett rendesen kibeszélve, ráadásul a Felvidék történetének ezen viharos hat és fél esztendejéről igen keveset tudunk. Egyrészt azért, mert akik átélték az 1938-1945 közötti eseményeket, nem mondták, nem mondhatták el történeteiket, másrészt a történetírás – magyar és szlovák részről egyaránt – elfeledte a témát, a rendszerváltás előtt ugyanis egész egyszerűen nem volt divat foglalkozni vele. Többek között ezért számít SIMON ATTILA kiegyensúlyozott és alapos elemzése hiánypótló munkának. A szerző saját kutatásaira és a fellelhető szakirodalomra támaszkodva nyújt betekintést a Felvidék történetének e különös – és sok szempontból tragikus – időszakába, és bemutatja a társadalmat érintő viharos változásokat. Az élvezetes stílusban megírt tanulmányból megtudhatjuk milyen hatással volt a politika az átlagemberek mindennapjaira, és olyan érdekességekről is olvashatunk, hogy milyen akadályokat kellett leküzdeni a felvidéki focicsapatoknak, miután újra a magyar bajnokságban szerepelhettek, miként tervezte a „nyugdíjasok városává” alakítani Kassát a magyar kormányzat, és azt is, hogy milyen lett volna, ha kiszabadul a palackból a „felvidéki szellem”. Jaffa Kiadó 2014

1989 ősze, Ceauşescu Romániája. Három magyar kamasz fiú a lét szűkössége ellen lázadva rendszerellenes akciókba kezd. Noha a forradalmárnak született, és annak is nevelt Péter, az elnyomó hatalom és barátai között őrlődő, konformista Zoli és az egész világgal, benne saját magával is békétlenségben élő Áron indítékai egészen eltérőek, a kezdeti sikerek mámorítóan hatnak mindannyiukra, valóságos hősöknek érzik magukat. Ám az eufóriát nagyon hamar követi a tragédiák sorához vezető lebukás. Húsz évvel később egy osztálytalálkozó alkalmával kell szembenézniük tetteik következményeivel, egymással, a múlttal és legfőképpen önmagukkal. S ami még ennél is fájóbb: azzal, hogy akaratukon és tudtukon kívül mások életét is felforgatták, tönkretették.

Kire, mire fogjuk, foghatjuk a sorsunkat? Az országra, ahol élünk? A történelmi korra, amelybe beleszületünk? Szüleinkre, nagyszüleinkre, barátainkra? A gyerekkorunkra? Eszmékre, a politikára? Istenre, vagy talán a véletlenre? Csakis magunkra?

A nagybetűs történelem és a legközönségesebb hétköznapok találkozási pontjában játszódó mű, amely egyszerre izgalmas „kalandregény” és elgondolkodtató fejlődéstörténet, azonban elszakad attól a közegtől, ahol megszületett, és általános tanulságot hordoz. Sorsunk nem az, ami körülvesz minket, és megesik velünk, hanem az a történet, amit mindebből „készre alkudunk” magunkkal. S a legfontosabb kérdés, hogy azután mennyire tudunk együtt élni ezzel az alkuval.
Jaffa Kiadó 2017

Teleki Pál a két háború közötti időszak miniszterelnökei közül talán a legélénkebben van jelen a társadalmi emlékezetben. Tudós, főcserkész, a revízió ideológusa, aki rendre feltűnik az 1938 és 1940 közötti területvisszacsatolások fotóin. Rejtélyesnek tűnő halála szintén sokak képzeletét mozgatja, nemkülönben a zsidók jogfosztásában játszott szerepe. Ez az életrajz arra vállalkozik, hogy ennek az ellentmondásos életpályának az egyes állomásait vázolja fel, az erdélyi magyar arisztokrata és a dúsgazdag görög polgárlány egyetlen gyermekeként eltöltött gyerekkortól kezdve a földrajzi kutatásokon, a fajhigiénián, a turanizmuson át az autók iránti bolonduláson keresztül az egyetemi tanárságig, az első, majd a második miniszterelnökségig, és választ igyekezzen adni a halált övező kérdésekre. Teleki életének hatvankét évében benne van a huszadik század első felének csaknem összes magyar politikai és társadalmi, tudományos problémája, amelyeket ez az érzékeny, sőt túlérzékeny egyéniség így vagy úgy érintett élete folyamán. Ez a pálya nemcsak az erdélyi arisztokratáé, hanem az ellenforradalom, Trianon és a világháborúk rajza is egyúttal: egy darab Magyarországé a 20. század első felében. Jaffa Kiadó 2018

Decimus Junius Brutust, Julius Caesar rokonát, korábbi hadvezérét és legközelebbi bizalmasát Octavianus parancsára foglyul ejtik Galliában, ahol fogva tartója fiának, Artixesznek mesél Caesarról. Decimus Brutus szubjektív visszaemlékezéséből ismerhetjük meg Caesar felemelkedését, növekvő hatalmát és személyes varázsát, amellyel nemcsak a legiók hűségét, de a nők rajongását is elnyerte.
Massie történelmi hitelességgel, de emberközeli módon mutatja be Róma egyik legmeghatározóbb és legvitatottabb államférfiját, akinek végzetében Decimus Brutus is kulcsszerepet játszott i. e. 44. március idusán.
Szenzár Kiadó 2017

Ha megvonjuk a Nagy Háború mérlegét egy évszázad után, megállapíthatjuk: bár emberéletekben, testi és lelki rokkantakban, anyagi javakban szörnyű veszteségeket okozott, mindebből sem a győztesek, sem a vesztesek nem tanultak semmit. A győztesek a nemzeti önrendelkezés új elvének hangoztatásával valójában a régi elv jaj a legyőzötteknek szellemében diktálták a békefeltételeket. Ennek ellenére az ő veszteségük is nagyobb volt, mint nyereségük. Európa világuralmi helyzete elveszett, s békéjük 20 évig sem tartott, mert a vesztesek sem tanultak semmit, s élükön Németországgal, új felállásban újra kezdték a háborút, noha győzelmi esélyeik nem javultak, s vereségük ismét elkerülhetetlen volt. Mit értek el újabb milliók halálával, százmilliók szenvedésével? Osiris Kiadó 2014

1939. január 15-én a budapesti Ludovika Akadémián honvéd hadnaggyá avattak százhatvan férfit. Mindannyian az első világháború éveiben születtek. A második végére – már aki megérte, mert közülük minden negyedik meghalt – századosok lettek. Egy vert sereg katonáiként érte őket 1945. Újra kellett kezdeni az életüket. Ez a könyv róluk szól – a századosok történeteiről a 20. században.

Rainer M. János (1957) történész, az OSZK 1956-os Intézet – Oral History Archívum vezetője, az egri Eszterházy Károly Egyetem professzora. Osiris Kiadó 2018

Hogyan születik egy globális ikonikus esemény? A berlini fal leomlásáról szóló hírekre és az esemény későbbi emlékezetére összpontosítva Sonnevend Júlia azt vizsgálja, hogyan építheti fel a történet elbeszélője úgy az eseményt, hogy azt az emberek sokáig felidézzék. A keletnémet határ megnyitása, amit ma egyszerűsítve “a berlini fal ledöntésének” nevezünk, valójában összetett és zavaros eseménysor volt, bürokratikus ballépések félrevezető sajtóinterpretációjának következménye. Globális üzenete mégsem a szerencséről, a véletlenről, a történelem esetlegességéről szól. Mint globális ikonikus esemény, “a berlini fal ledöntése” azt a múló hatalmat jelképezi, amire a védtelen hétköznapi emberek tömege szert tehet. Az esemény egyszerűsített, “márkás” megnevezése, tömör narratívába és jellegzetes képsorba sűrítése kortárs társadalmi mítoszt nyújt Kínától Törökországon és Magyarországon át az Egyesült Államokig. Ez a mítosz ad keretet az elválasztó falakkal és kerítésekkel, határokkal és menekültekkel kapcsolatos vitáinkhoz és az emberi szabadság lehetőségeinek megvitatásához mind a mai napig.

Sonnevend Júlia kommunikáció-kutató, esztéta, a New York-i New School for Social Research Szociológia tanszékének oktatója. Corvina Kiadó Kft. 2018

Közelmúltunk történelmét, sőt a jelenünket sem lehet megérteni, ha nem ismerjük a Kádár nevével fémjelzett évtizedeket.Kádár János harminckét éven át állt az ország élén. Ilyen hosszú ideig csak kevés történelmi személyiség határozhatta meg Magyarország sorsát a modern korban. Kádár alakja talán ezért is foglalkoztatja mind a mai napig a közvéleményt, és ezért tartozhat a legnépszerűbb múlt századi magyar politikusok közé. Vannak, akik rajongtak érte, ám legalább ekkora azok tábora, akik véreskezű diktátornak, hazaárulónak tartják. Majtényi György történész korabeli fotókkal illusztrált kötetében olvasmányos stílusban, ugyanakkor tudományos alapossággal mutatja be a Kádár-kor és a „legvidámabb barakk” valóságát, valamint a Kádárhoz kapcsolódó legendákat és mítoszokat. Libri Könyvkiadó Kft. 2018

Száraz Miklós György művelődéstörténeti kötete nem elsősorban a székelyek történelméről szól, sokkal inkább a természetüket, szokásaikat, különösségüket igyekszik megragadni. De mert egy nép habitusa alakítja a történelmét, és a történelme alakítja a habitusát, ezért a szerző mégis a történelembe ágyazva igyekszik megismertetni velünk a székely népet, melynek saját földje, himnusza, zászlaja, szent hegye, és ami a legfontosabb, saját szabadsága van. Scolar Kiadó 2018

A kötet Magyarország történetének 225 esztendejéről ad átfogó képet. 1301-ben, amikor a történet indul, az ország mélyponton volt, az állami egység csak névlegesen létezett , a tartományokra szakadás, a felbomlás tényleges veszélye fenyegetett . 1526. augusztus 29-én, amely nappal a könyv befejeződik, a mohácsi csatavesztéssel megásták a középkori magyar állam sírját, s az hamarosan részekre bomlott . E két dátum között – a baljós indulás és a tragikus végkifejlet ellenére – a magyar történelem két fényes évszázada húzódik meg. Ez idő alatt Magyarország a térség regionális nagyhatalma volt, amely belső szerkezetében is óriási fejlődésen ment keresztül, sok mindent behozva abból a történelmi hátrányból, amely Nyugat-Európával szemben fennállott . A könyv részletesen bemutatja a késő középkori Magyarország gazdasági, társadalmi és művelődési viszonyait. A helyzetnek, a lehetőségeknek megfelelően e hosszú történelmi kor olyan, egymástól homlokegyenest eltérő karakterű, de egyaránt nagy formátumú uralkodókat termett , mint az országot szívós aprómunkával felépítő Károly Róbert, a szélrózsa minden irányában hadakozó Nagy Lajos, a császári címet megszerző Zsigmond vagy a törökverő Hunyadi János fi aként trónra került Mátyás. A könyv a 225 év alatt az ország élén állt hét dinasztia tett eitől a falvak és városok népének mindennapi életéig széles tablót rajzol, monografi kus átt ekintést ad Magyarország 1301–1526 közti történetéről. Osiris Kiadó 2019

Bár a Horthy-rendszer immár több mint két emberöltő óta a múlté, emlékezete és megítélése napjainkban is élénk viták tárgya. Vannak, akik a tényekre fittyet hányva még ma is fasiszta diktatúrának tartják, míg mások idealizálják, és a parlamentáris demokráciákkal rokonítják. A Helikon Kiadó ezért határozott úgy, hogy Romsics Ignác életműsorozatát a neves történész Horthy-korszakkal foglalkozó fontosabb írásainak kötetbe gyűjtésével és együttes újrakiadásukkal indítja útjára. Jóllehet a válogatás időben első (1982) és utolsó tanulmányának (2016) megjelenése között harmincnégy év telt el, azokat olyan mérvű gondolati azonosság köti össze, hogy egy-két apró – minden esetben jelzett – módosítástól eltekintve nemcsak a szerző újabb, hanem régebbi, pályája kezdetén írt tanulmányait is változtatás nélkül közöljük. Bízunk benne, hogy az az elfogulatlan, távolságtartó és tényszerű megközelítésmód, amely Romsics minden munkájához hasonlóan ezeket az írásait isjellemzi, sokakat fog hozzásegíteni a Trianon utáni negyedszázad eredményeinek és kudarcainak, fény- és árnyoldalainak fel- és megismeréséhez. Helikon Kiadó Kft. 2017

2018–2019 a magyar emlékezetkultúrában többszörösen kerek évforduló. Száz évvel ezelőtt, 1918 őszén fejeződött be az első világháború, amely addig nem tapasztalt mértékű anyagi és emberi veszteségekkel járt. Az ellenségeskedés megszűnésével párhuzamosan felbomlott az Osztrák–Magyar Monarchia, és idegen hadseregek kezdték megszállni a történelmi Magyarország részben nemzetiségek által lakott peremterületeit. Eközben két forradalom söpört végig az országon: először, 1918 októberétől a Károlyi Mihály vezette demokratikus jellegű, majd 1919 márciusától a Kun Béla nevével fémjelzett szovjet típusú. Mindkettő elbukott, és 1919 őszétől a konzervatív-nemzeti beállítottságú Horthy-rendszer kezdett kialakulni. Nagy sikerű életműsorozatának harmadik kötetében Romsics Ignác a 20. századi magyar történelem eme sorsdöntő eseményeivel foglalkozik – a tőle megszokott tárgyilagossággal és kiegyensúlyozottsággal. A könyv néhány tanulmánya még a rendszerváltás előtt, az 1970-es években született, míg a többi – így például a Nagy Háborúval foglalkozó és a Magyarország 1918–1919-ben című írása – az utóbbi években. Helikon Kiadó Kft. 2018

Anne Applebaum A Gulag története után most a vasfüggönyt veszi szemügyre.
1944-ben a Szovjetunió elkezdte a később “népi demokratikus” néven nevezett országok felszabadítását és lerohanását. A világháború végén kiderült, hogy a nyugati hatalmak nem képesek és nem hajlandók szembeszállni a szovjet birodalmi törekvésekkel. Kelet-Európa – ahogy ekkor elnevezték, hogy kevésbé sértse a Nyugat érzékenységét – sorsa megpecsételődött. A Vörös Hadsereg mellett azonnal megjelentek a szovjet titkosrendőrök és a moszkovita kommunista vezetők, és elkezdődött bő féltucat ország megtörése.
Hogyan jutottak hatalomra a kommunisták? Mit vontak azonnal az ellenőrzésük alá, és mit engedtek át ideiglenesen a (majdnem) szabadon választott más pártoknak? Mi történt az egyházzal és a civil társadalommal? Mi itt Közép-Európában – ahogy titokban neveztük magunkat a legsötétebb években is – még emlékszünk. De ha saját hazánk kommunista történelmével tisztában is vagyunk, a többi ország sorsa nagyon is gondolatébresztő lehet.

Anne Applebaum az ideiglenesen megnyílt orosz levéltárakból, az 1989-ben felszabadult országok titkosszolgálati iratanyagából vett ismeretek mellett memoárokat, emékiratokat, történeti kutatásokat dolgoz fel, és személyes beszámolókat, mert sok még élő tanúval sikerült beszélnie.
Ha meg akarjuk érteni, miért alakul annyira nehezen a demokrácia a hajdani csatlósállamokban, íme, itt a könyv, amely megvilágítja.

Anne Applebaum: A Gulag története 2004-ben elnyerte a Pulitzer-díjat.
Applebaum a Yale egyetemen végzett, doktori képzést a London School of Economicsban kapott. A kilencvenes években Varsóban és Londonban élt újságíróként. A The Economist és a The Washington Post rovatvezetője volt. 2010-ben megkapta a Petőfi-díjat a Terror Háza Múzeumban, a díjjal a közép-kelet európai szabadság és demokrácia előmozdítására tett erőfeszítéseket ismerik el. 2013-ban felvette a lengyel állampolgárságot. Férje, Radosław Sikorski a lengyel külügyminiszter. Európa Könyvkiadó 2014